Karácsonyi sütögetés

Miért is küzdenénk 3-4 féle sütivel otthon, amikor együtt is süthetünk? Oviztunk egyet. Egy nappal hamarabb elkészítettünk 1-1 nagy adag sütitésztát, amit már csak tepsibe kellett rakni és megsütni. A végeredményt pedig elosztottuk. Így egyszeri munkával lett hirtelen 5 fajta sütim. :)

Narancsos-csokis keksz:

10 deka étcsoki
25 deka liszt
1 kiskanál sütőpor
késhegynyi só
10 deka kókuszzsír
12,5 deka méz
1 narancs reszelt héja
1 tojás






A lisztet a sütőporral és a sóval elkeverjük. A kókuszzsírt a mézzel összeolvasztjuk, ha túl meleg lett, akkor hagyjuk kicsit hűlni. Nyakonöntjük vele a lisztet, belereszeljük a narancshéjat és a csokit. Hozzáütjük a tojást és jól összegyúrjuk. Hűtőbe téve megvárjuk, amíg formálhatóvá dermed. Lisztezzük a nyújtódeszkát, mert kissé ragad az olvadó kókuszzsírtól. 180 fokon sütjük kb. 12 percig.

Gyömbéres keksz

20 dkg liszt
4-5 dkg amarántmag
6 dkg kókuszzsír
4 ek méz
1 kk szódabikarbóna
2 púpos kk gyömbér
1 kk fahéj
1 késhegynyi fehérbors
1 késhegynyi szegfűszeg





összekevered a hozzávalókat ( a kókuszzsírt, mézet megolvasztod), és kézzel korongokat formálsz belőle. 180 fokon sütöd. érdemes egyből dupla adagot csinálni!

Rólunk

Ez a mi kis családi ovink 2009. szeptember 8-án indult Mira kezdeményezésére.
Íme pár sor Mira invitáló levélből. Úgy érzem, ez teljesen jól leírja, mit csinálunk és miért vagyunk.

"Azért indítom útnak ezt a kezdeményezést Székesfehérváron, mert azt gondolom, hogy egy hatalmas hiányt pótolhat az édesanyák életében.

Saját tapasztalatból tudom, hogy nem jó otthon a négy fal közé zárva élni a kisgyerekes életet. Nem csak, hogy nem jó, de nem is ez a normális állapot! Egy édesanyának is szüksége van felnőtt társaságra, ahol megbeszélheti gondjait, örömeit, és a gyermeknek is szüksége van egy idő után kortársakra.

Férjemmel a kötődő nevelést és a környezettudatos életmódot választottuk, hogy mind testileg, mind lelkileg egészséges gyermekeket neveljünk fel.

A családi oviban együtt vagyunk gyermekeinkkel, nem gyermekmegőrzőként, hanem kis közösségként működünk. Elvünk az, hogy a gyermek saját kiváncsiságától indíttatva, saját ütemében tanul. A tanulás pedig akkor a legoptimálisabb, ha nem a természetből kiszakítva történik, hanem abba beágyazva.

Az alkalmakon együtt főzünk, olyan foglalkozásokat szervezünk, melyek egyaránt élvezetesek a szülőknek és gyermekeknek, és amelyek kapcsolódnak az évszakokhoz, a természet változásaihoz. Kirándulásokat is szervezünk, valamint aktuális programokra is ellátogatunk (bábszínház, kiállítás, stb.)"

Kiállításon és bábszínházban még nem voltunk, de szinte minden héten találkozunk azóta is. Egészséges ételeket sütünk és főzünk, beszélgetünk, teázunk, tapasztalatot cserélünk. . Jól érezzük magunkat. Én legalábbis tuti. :) A gyerekeink pedig szocializálódnak. Játszanak, ismerkednek, olykor persze veszekednek is. Mint egy igazi óvodában.